Nemrég olvastam el Gárdonyi Gézától A láthatatlan embert, most pedig a kezemben van Jókaitól Az új földesúr. Mindkettő megvan évtizedek óta, egyiket sem olvastam, most vettem le őket a polcról. Maguk a könyvek is kiválóak, erről hamarosan írok is, de most néhány érdekes fotó.
A láthatatlan emberről rémlett, hogy még én kaptam valamikor általános iskolásként. És valóban, benne az írás, az osztályfőnököm és az igazgató aláírásával, hogy jeles tanulmányi eredményemért vehettem át a Gárdonyi-regényt a 87/88-as tanév végén.
Ott is maradt sokáig, és valami oknál fogva nem is olvastam volna el soha, ha nem szerepel a 303 regény között.
Amikor befejeztem A láthatatlan embert, megláttam a polcon Jókai Mór Az új földesúr című, általam még névről is alig ismert könyvét. Valahogy ez megbújt a nagy Jókai-klasszikusok árnyékában. Lecsekkoltam és láttam, hogy benne van ez a is abban a 303-ban. Oké, akkor legyen ez a következő.
Erről az 1964-es kötetről meg az derült ki, hogy ezt meg apám kapta, szintén 64-ben, és hozzám hasonlóan az iskolában, közösségi munkájáért.
Ebből a könyvből előkerült egy sajátságos kincs is: apai nagyapám minden haszntalan papírdolgot képes volt eltenni, lenyomatolni, konzerválni. Az új földesúr – máig sértetlen maradt – könyvjelzője nem lett más, mintegy NDK-s szappan szépen kikészített csomagolása!
„LUXUS-BABY-SEIFE
Mit Wirkstoffkomplex für zarte Haut”
Hát, így jött össze három generáció két százévesnél is régebbi regény kapcsán.
