Az elhatározásom az volt, hogy nekifutok a 303 regénynek, úgy, ahogyan azt az ezt ajánló könyv időrendben felsorolja. Ehhez képest hamarosan végigérek az első regényen, ami Bethlen Kata önéletírása helyett egy 1934-es könyv lett.
Az történt ugyanis, hogy szűkebb pátriámban, Wekerletelepen a százéves budapesti házak ünnepére készülünk. Ahogy tavaly is, idén is körbe vezetünk néhány embert itt Wekerlén és néhány, éppen százéves házba visszük be őket. Azt sokan tudják, hogy Kós Károlynak köze volt az állami munkástelep múlt század eleji tervezéséhez, de a legtöbben, tévesen, azt gondolják, hogy az egész telepet ő tervezte. Ez nincs így, mert több tíz építész vett részt a tervezési munkálatokban, magát a Wekerle alaprajzát egy pénzügyminisztériumi főosztályvezető, Győri Othmár alkotta meg. Kós Károlynak a telep fő ékességéhez, a most már az ő nevét viselő egykori Fő térnek kialakításához van köze: a tér arculatának kialakítása, két itteni ház, valamint az azokat a Hungária út felett összekötő kapu megtervezése az ő munkája. Valamint Kós kezdte el 1911-ben a téren folyó munkálatok kialakítását.
Azt is sokan tudják talán, hogy a wekerlei építkezés megkezdése után nem sokkal Kós visszatért szülőhazájába, Erdélybe, a kalotaszegi Sztánán házat épített és végül soha nem tért vissza a megváltozott Magyarországra. És sokan azzal is képben vannak, hogy ő a sok "utolsó polihisztor" egyike: Erdélyben íróvá, kultúraszervezővé, könyvkiadóvá, festővé, grafikussá is vált eredeti szakmája, az építészet mellett.
Amikor leültünk az idei túravezetés részleteit megbeszélni, vált világossá, hogy nincs is annál kézenfekvőbb, mint egy a saját valóságomhoz szorosan kötődő könyvvel, egy ilyen apropóból kezdeni, így már másnap beszereztem Kósnak a 303 között szereplő regényét, az először 1934-ben megjelent Az országépítőt. A könyv témája számomra nem ránézésre volt túl izgalmas: Szent István élete. Nagyot csalódtam és pozitívan. Remek, lelkesítő kezdés lett belőle, hamarosan a könyv végére érek, a könyvről azonban később.
A folytatásól annyit, hogy István király története annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy a könyvtárban levettem a polcról a témában az egyik legjártasabb magyar történész, Kristó Gyula monográfiáját, és összehasonlítandó az irodalmi műből és a történelmi munkából megismerhető Szent István-képet.
