A blog eddigi bejegyzéseiből, főleg a beköszönésből, egyértelmű lehet, mégis érdemes egyértelművé tenni, hogy egy műkedvelő olvasó önnönkezű vállalásáról és eszmefuttatásairól van szó.
Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy tömegek olvassák a bejegyzéseket, mert nem, de ha néha mégis idetéved valaki, akkor. Mindez csak azért tűnt fontosnak, mert ahogy haladok a szóban forgó 303 regény felületes megismerésével, belebotlottam olyan nevekbe, akiket enyhén szólva sem övez konszenzusos elismerés – természetesen nem az irodalmi megítélésre gondolok, hanem a közvéleményben elhangzó véleményekre. Rögtön feltűnt Wass Albert, Nyírő József, vagy a más okokból az utóbbi időben támadott Szilágyi Ákos neve.
A 303 regény, amit... kötet szerzői bizonyos műveiket úgy ítélték meg, hogy érdemes őket ajánlani az utókornak. Mégis, félreértésre adhat majd okot az említésük, pont azért, mert alakjuk körül heves, de általában kicsit sem "szakmai", hanem elsősorban politikai indíttatású polémia zajlott. Bízok azonban az említett kötet irodalomtörténész szerzőiben, hogy nem politikai alapon válogattak (a kevéssé műértő is láthatja, hogy nem), így a regényeket önmagukban fogom kezelni.
Wasst, Nyírőt és Szilágyit említettem, de természetesen a korábbi, későbbi szerzők között bőven lehetnek olyanok, akik kevésbé széleskörű – vagy általam kevésbé ismert – viták során, de szintén szétcincálódtak. Vagy olyanok, akik a irodalmilag műveltebbek között bírnak kétes, vagy egyenesen alacsony értékkel. Bele fogok futni ilyen nevekbe, könyvekbe, ezért fontos megjegyezni, hogy részemről a megismerés a fontos. A vitatott vagy éppen elítélt politikai nézeteket valló írók művei is lehetnek regénytörténetünk szempontjából fontosak, gondolom én.
Nemcsak ezért, hanem érdeklődéseim általános természete okán is megpróbálok majd utánamenni embereknek, műveknek toposzoknak. Általában magával ragad egy téma vagy író, többet, mélyebbet akarok megtudni valakiről, valamiről, ha egyszer már valamiképp megragadott.
